Uncategorized

Nemrég nyitotta meg a kapuit a ZentaKraft az Etyeki Sörmanufaktúra gondozásában, ami kiváló apropót biztosított arra, hogy a helyet szemrevételezzük. És ha már ott voltunk, akkor készítettünk interjút az Etyeki Sörmanufaktúra sörfőzőjével, Miksa Kendével, ahol sok egyéb dolog mellett olyan témák kerültek elő, hogy ő hogyan került be a szakma forgatagába, mennyire szakmai ártalom az ivás egy sörfőző számára és hogyan zajlik egy kisüzemi termékfejlesztés.

Kezdjünk pár lazább bemelegítő kérdéssel: mi a kedvenc sörtípusod vagy van-e egyáltalán?

Van persze! Nekem az abszolút kedvencek az ilyen hoppy pils-ek, hoplágerek, new zealand pils-ek. Persze imádok egy csomó más stílust is, mint például a lambic-eket, de nekem a lager-ek a szívem csücskei. Najó, meg még a west coast IPA. Ráadásul sörfőzői szemmel a lagerek tipikusan olyan sörök, hogy vagy nagyon jót kell főzni vagy hagyni a fenébe, mert különben egyszerűen nem veszi fel a piac.

Meg hát sokkal nagyobb is a verseny ebben a kategóriában. Csehek vagy németek eléggé jó söröket csinálnak ebben a szegmensben.

Éppen ezért mondtam ezeket a hoppy pils-eket meg new zealand pilseket. Baromi jó komlókat nemesítenek Új-Zélandon és egy kis odafigyeléssel, nagyon jókat lehet csavarni egy olyan alapstíluson mint a pils. Szerintem idén a lagerek eléggé nagyot fognak futni kisüzemi szinten. Amerikában kisüzemi szinten mindenki lagert főz, ez hozzánk is át fog gyűrűzni szépen.

Visszatérve picit a kedvencek vonalra: van esetleg olyan sörtípus, amit nem, vagy kevésbé kedvelsz?

Háát…nincs nagyon. Mondjuk nem vagyok egy nagy búzás. Se a witbier, se a bajor búza nem a kedvencem. De azért nyáron a balatoni strandon megvan a fílingje és olyankor azért jó legurítani ezekből is egyet-egyet. A búzán kívül még a belga saison vonal az, ami nekem annyira nem jön át.

Etyekiek közül mi a kedvenc?

Ha a teljes szortit nézzük, akkor volt egy new zealand pilsünk, az az abszolút kedvenc. Ha mostani szortit nézzük, akkor huu, eléggé nehéz, mert van jópár, amiket nagyon csipázok. Ráadásul olyat is, ami még csak tartályon van, nem hoztuk még ki. Na, de ha mindenképp kell mondanom valamit, akkor a Thirsty Heroes nagyon bejön. Fucking Strawberry-ből is végtelen mennyiséget meg tudok inni. Még talán a Pepper Rangers-t tudnám mondani a top3-ba, ahogy mondtam a saison nem a kedvencem, de ott eléggé jól ellettek találva az arányok.

Esetleg Etyekiek közül olyan, ami kevésbé jött be?

Hm…most gondolkozok. Talán az Addicted Ady. Kávés-őszibarackos. A legvégén már ízlett, de baromi sok fejvakarás volt, mire a recept teljesen összeállt.

Mikor főzted le az első sörödet? És hogyan kerültél egyáltalán a sörfőző szakmába?

Valamikor 2014-16 között főztem először otthoni körülmények között. Egy citra smash IPA, single malt, single hop. Baromi sok citra komlót használtam, mert teljesen kezdő voltam, fogalmam sem volt, hogy mihez nyúljak. Elolvastam pár receptet, hogy mit hogyan kéne csinálni, de igazából összefolyt, hogy mi az a first wort komlózás, a keserűkomlózás, az aromakomlózás, a whirlpool komlózás vagy a hidegkomlózás, így biztos ami biztos alapon meleg és hideg oldalon is megküldtem a főzetet egy csomó citrával. Életem egyik legjobban sikerült söre lett. Ezt a receptet fel is írtam és azóta kb vagy 20-szor lefőztem.

És mikor fordult ez az egész sörfőzősdi hobbiból hivatássá?

Igazából az első 10 otthoni főzés után én rájöttem, hogy ez engem jobban is érdekel, elkezdtem recepteket nézegetni és jobban beleástam magam a folyamatokba. Illetve emellett szépen elkezdtem jobban megismerni a craft sörök világát és az egész itthoni szcénát. 2019-ben aztán volt egy munkahelyváltásom és akkor az Etyeki Sörmanufaktúrától már ismertek, mivel én is etyeki vagyok. Szóval tudták, hogy van egy helyi srác, aki így nagyjából ért a sörfőzéshez. És amikor 2019-ben kiléptem a régi munkahelyemről, akkor az Orsi [az Etyeki Sörmanufaktúra egyik tulajdonosa] megkeresett, hogy nincs-e kedvem náluk dolgozni. Alapvetően egy logisztikai pozícióról volt szó, és tegyük hozzá, hogy igazából a mai napig én alapvetően a logisztikáért vagyok felelős, de azért bedolgoztam magam mindenhová a cégbe, így a főzésbe is.

Egyébként sörfőzőként az ivás mennyire szakmai ártalom?

Hát, ha szigorúan nézzük, akkor alkoholista vagyok, minden nap iszok. Azért próbálom visszafogni és tartani heti 2-3 napot, amikor nem iszok. Az a baj, hogy szeretek inni. De nyilván nem a sárga földig, hanem inkább kóstolni. Például, ha hazaérek egy melós nap után, egész nap rohangáltam, ügyeket intéztem, végigcsináltam az esti rutint, jól esik rápattintani egy sörre. A hűtőm állandóan tele mindenfélével, most jött pl. egy kisebb szállítmány a Malandartól Spanyolországból.

A szakmán belül mennyire nagy egyébként a fluktuáció? Mennyire mennek a kollégák egyik főzdétől a másikhoz?

Hát én 2019 óta folyamatosan az etyekieknél vagyok. De azért nyilván van mozgolódás, jönnek-mennek a sörfőzők a főzdék között. Például a Kuzder Marci nálunk volt Etyeken gyakornok, tőlünk került a Monyohoz, ma pedig már a Monyonak a termékfejlesztője.

És ilyenkor mennyire lehet problémás, hogy egy-egy sörfőző magával viszi a receptet vagy esetleg egyéb üzleti titkot?

Hát mivel én csak az etyekieknél voltam, ebbe így nem nagyon látok bele, hogy ki hogyan mozog és mit visz át magával. A tapasztalatát nyilván, illetve az üzleti kontaktjait. De azért kisüzemi berkekben úgy működik a dolog, hogy segítjük egymást, engem is hívtak már fel recepttel kapcsolatban, sales-el kapcsolatban, de ez fordítva is működik, én is szoktam másokat hívni, ha úgy alakul a dolog. Egy-két kisüzemi főzdét leszámítva mindenki azon van, hogy közösen dolgozzunk és segítsük egymást.

Ez egy szép gondolatmenet, de nem teljesen ellentétes a piaci logikával? Hiszen végső soron ugyanazokért a vásárlókért harcoltok és egymás versenytársai is vagytok.

Most csak egy nagyon egyszerű példát mondok erre: ha pl. a Mad Scientist csinál egy kimagasló sört, amit el tudnak adni könnyen, akkor nekem is csinálnom kell egy hasonlóan jót, hogy tudjam tartani a lépést velük. Az pedig, hogy mindenki egyre jobb söröket csinál, folyamatosan fejlődik, minden más kisüzemi főzdét arra sarkall, hogy ne maradjon le, folyamatosan fejlődjön és megújuljon. Attól függetlenül, hogy egymás versenytársai vagyunk, egymást is erősítjük, hogy még jobb termékeket hozzunk ki, még jobban kommunikáljunk, edukáljuk a fogyasztókat. Nagyon sok fogyasztó van, aki leragadt egy sima Drehernél, Arany Ászoknál és ezek jelentik számukra a sört. A sörkultúra megismertetése szélesebb rétegekkel szerintem nagyon fontos és ezen más kisüzemiekkel közösen dolgozunk.

Mit gondolsz mennyire működik ez az edukáció? Mennyire tud a kraft sör eljutni az átlagfogyasztóhoz?

Nem egyszerű ez a dolog és alapból az edukáció egy nagyon lassú folyamat. Magyarország alapból a 10 millió alkoholista országa és ebből az állapotból nagyon nehéz kimozdítani az átlagfogyasztót. Ránevelni arra, hogy ne 3 Dréhert fogjon meg a boltban és vigye haza, hanem annak a 3 Dréhernek az árából vegyen egy tényleg jó kisüzemit. Ezért amikor lehetőség van rá én is és a Márk is ott vagyunk minden fesztiválon, beszélgetünk az emberekkel, igyekszünk őket bevonni. És ezt látom a többi főzdén is, hogy nem hostess-ekkel igyekeznek eladni a söröket, hanem olyanokkal, akik bent vannak a főzdében, mert azok tudnak hitelesen történetet átadni, extra élményt nyújtani egy olyan valakinek, aki semmit sem tud a kraft sörök világáról. Egy etyeki fesztivál tök jó referencia ilyen szempontból, mert látom, hogy mennyien állnak nálunk sörért és mennyien az Arany Ászok pultjánál. És nálunk van a sor. Hozzánk állnak be inkább olyanok is, akik anyagilag nem feltétlenül engedhetik meg maguknak a prémium kategóriát, de mi nem csak a terméket adjuk, hanem mesélünk is a termékről, igyekszünk egy élményt is átadni. És inkább 10 Arany Ászok helyett nálunk megisznak 4 sört, közben beszélgetünk sörfőzésről, az egész sörszakmáról.

Egyébként ahhoz, hogy sörfőző lehess, kell bármilyen papír ma Magyarországon?

Kelleni nem kell, értsél hozzá, meg szeresd, amit csinálsz. Mondjuk ez minden szakmára igaz. Nálunk mondjuk inkább a gyakorlati tudás a lényeg. A cégnél a headbrewer, a Huszti Márk, ő például élelmiszermérnökként végzett a MATE-n. Éppen ezért ő a fősörfőző, nem pedig én. Nálunk úgy van leosztva a főzde, hogy ő felel minden benti dologért. Vagyis minden főzéssel kapcsolatos feladatért, mint például maga a főzés vagy akár a kiszerelés vagy egy hidegkomlózás, én pedig felelek a kinti dolgokért, magyarán, hogy a partnerhez időben kikerüljön az áru legyen szó Budapestről vagy vidékről, Untapped-re felkerüljön minden sörünk és minden a termékhez kapcsolódó kommunikáció megfelelő legyen. Emellett hozzám tartozik a számlázás vagy az új partnerekkel történő tárgyalás is. Ja és akkor azt már nem is mondom, hogy az összes alapanyagbeszerzés is az én resort-om.

Ha már alapanyag, milyen malátát szoktatok használni?

Hát ez nagyon változó, nyilván függ attól is, hogy éppen mit akarunk főzni. Jelenleg a Viking adta nekünk a legjobb árat, bement a Boortmalt alá, szóval most épp vikingezünk. De mondom, ez nagyon függ attól, hogy éppen mit főzünk. A Vikingben az a jó, hogy ugyan külföldi, de az Olasz végzi a disztribúciót, így nekem nem kell direktben a gyártóval egyeztetni.

Visszatérve a sörfőzéshez kapcsolódó papírokhoz: van tervben, hogy megszerezz valamilyen ezzel kapcsolatos diplomát?

Persze, jó lenne és tervben is van. De most erre nagyon nincs idő. Majd ha esetleg a cégnél már dolgozik alattam pár ember, egy mondjuk aki a logisztikáért felelős, egy aki a vidéki partnerekkel tartja a kapcsolatot, egy aki a budapesti partnerekkel, egy pedig aki a külföldi partnerekkel. Ha mondjuk ez meglenne, akkor azt mondom, hogy oké, így talán van időm elmenni és megszerezni valamilyen sörfőző papírt.

Említetted a budapesti és vidéki partnereket. Külföldön, például a cseheknél vagy a németeknél nagyon megvan a regionalitás, vagyis hogy egy-egy helyi főzde csak helyben erős és ismert, valamint csak helyben ad el. Itthon mindenki országosan terít. Mi ennek az oka szerinted?

Hát a lokálisnak megvan a maga romantikája, de ez itthon egyszerűen nem működőképes szerintem. Még a borászatoknak sem igazán. Talán lokálisan nincs is erre megfelelő felvevőpiac, és emiatt kell egyszerűen az országos disztribúció. Ha mondjuk a bort nézzük, Etyeken ugye az az igazi húzóágazat, egyszerűen a termelők nem tudják csak helyben eladni a terméküket, muszáj, hogy országosan is értékesítsenek. Nincs egyszerűen elég helyi fogyasztó. Pontosabban nincs meg a megfelelő mennyiségű fizetőképes helyi fogyasztó. És ez a sztori ugyanúgy igaz a sörre is. Nyilván nekünk is az lenne a legjobb, ha helyben tudnánk minél több terméket eladni, hiszen akkor kell a legkevesebb logisztikát mögé rakni, nem kell a terméket elvinni a fogyasztóhoz vagy legalábbis nagyon le lehet rövidíteni az utat a termék és a vásárló között.  És ez óriási összeget spórolna minden termelőnek. Mind munkában és mind pénzben. Pont tavaly beszélgettünk erről a váli komlószüreten a Brew Your Mind-os csapattal és nyilván mindenkinek az volt a meglátása, hogy helyben kellene értékesíteni, mert mindenkinek az lenne a legjobb.

De ami nálunk nem működik, az miért működik a cseheknél vagy a németeknél?

Szerintem ez a tradíción múlik, csak és kizárólag. Ott megvannak a sörkultúra évszázados hagyományai. De Magyarországnak ez sosem volt meg. Végül igazából mi is azért döntöttünk a Zenta megnyitása mellett, mert végső soron ez is a helyi eladásainkat erősíti.

Hát igen, bár Budapest szerintem ilyen szempontból eléggé speciális, óriási fogyasztópiac Magyarországon, éppen ezért a legtöbb főzde azért igyekszik Budapesten is eladni.

Ja, hát igen, ez igaz. Bár azért van olyan is, akinek működik a csak lokális eladás, például ott van Pilisvörösváron a Rotburger. Van egy jó étterem és kocsma egyben. Nem világmegváltóak a sörök, de a maguk kategóriájában jók, helyben pedig mindenképpen tényezőnek számít a főzde. Amit ők ott lefőznek, azt helyben meg a környező falvakból el is viszik. De ezt relatív kis mennyiséggel lehet megcsinálni, mondjuk 5 db 1000-es tartállyal. Erre van helyi felvevőpiac.

És mondjuk Pilisvörösvár környékén pont meg is van kicsit az a lokálpatriotizmus, sváb hagyományokkal, amire lehet egy picit építeni. Egy erős témaválasztást dobnék be: mennyire érzed öncélúnak a kisüzemi sörfőzést? Gondolok itt arra, hogy nagyon sok olyan batch kerül lefőzésre, ami egyáltalán nem az átlagfogyasztónak szól és csak egy nagyon szűk réteg tudja egyáltalán értelmezni.

Hát szerintem ez kell. A főzésnek egy picit a szórakozásról is kell szólnia, mennyire tudsz kiteljesedni a szakmádban, mennyire tudod kiélni a kreativitásodat. Ha állandóan csak egy pils-t főznénk, azt eléggé gyorsan megunnánk. Éppen ezért mi is főzünk extra tételeket.

Najó, de azért extra és extra között is van különbség, nem? Sokan azért eléggé elmentek abba az irányba, hogy főzzünk le valami olyat, amit még soha senki sem csinált, valami teljesen elborult alapanyagból. És rendszerint az ilyen batch az csak egyszer adható el, mert az a nagyon szűk műértő réteg egyszer megkóstolja, de másodjára már nincs nagyon igény rá…

Hát ez így igaz. Ilyenkor ezt kíváncsiságból veszik az emberek. Ki venne meg kétszer egy tárkonyos csirkeraguleves sört?

Na, pontosan az ilyen tételekre gondoltam, amikor az extra tételt említettem!

Hát igen, ez úgymond egyszeri katasztrófaturizmus. De hát ez van, erre is van igény.

A piac eléggé telített, viszonylag sok kisüzemi főzde van, ráadásul a jelenlegi gazdasági helyzet eléggé nagy kihívások elé állítja a főzdéket, gondolok itt a dráguló alapanyagokra vagy a növekvő rezsiköltségekre. És emellett a legtöbb kisüzemi célcsoportja, a felső-közép, középosztály fogyasztási kedve is csökkenőben van. Mennyire nehéz talpon maradni ma kisüzemi főzdeként?

Először is, van egy természetes szelekció is, hiszen ahogy említetted a piac telített, talán túl telített is. Egyszerűen nem bír el ennyi főzdét. Nincs olyan széles fogyasztói réteg, akiket meg tudnának szólítani a kisüzemiek. Éppen ezért, aki talpon akar maradni, annak egyrészt nagyon innovatívnak kell lennie. Másrészt meg kell jelennie, muszáj kommunikációban jónak lenni. Baromira nem elég jó söröket főzni, el is kell tudni adni őket. Muszáj egy sztorit mellé rakni, amivel ki tudsz tűnni. Talán ez alól kivétel a Brew Your Mind. Ők más teaház.

Egészen pontosan miért, miben másak ők?

Őszintén, fogalmam sincs, de valamit nagyon jól csináltak már a legelején. Nagyon jó volt az indulásuk, a kommunikációjuk. Egy igazi misztériumot teremtettek maguk köré. Sales-es szemszögből nézve, a terméket már szinte nem kell eladniuk mostmár, mert a főzde neve eladja a terméket. És ez egy igazi öngerjesztő folyamat, egyre jobban működik a misztérium, egyre jobban kapkodnak egy-egy újabb batch után az emberek, nehogy lemaradjanak róla.

Egyre több főzde jön ki üdítővel és egyéb alkoholmentes tétellel. Mi ennek az oka szerinted? A fiatalabb generációk kevesebb alkoholt fogyasztanak és a gyártók ennek próbálnak elébe menni vagy a színesebb termékportfólió jobb eladással kecsegtet? Ti egyébként terveztek piacra dobni valami hasonlót?

Terv van, de egyáltalán nem prioritás nálunk. Annyi ilyen jellegű dolog van már a piacon, hogy teljesen felesleges, hogy mi kihozzunk egy sokadik ilyet. És tegyük hozzá, hogy a legtöbb piacon lévő termék kifejezetten jó is. Azt viszont nem tudom, hogy ez a jelenség, hogy sok kisüzemi elkezdett kézműves üdítőt gyártani, mennyire húzható fel ilyen nagyobb ívű fogyasztói trendekre.

Nálatok Etyeken egyébként hogyan zajlik egy termékfejlesztés? Hány lépcsőn kell átmennie egy receptnek, mire eljut a fogyasztókhoz?

Nálunk még volt időnk lefőzni kicsiben, kipróbálni, hogy hogyan működik. De általában, ami jól működik kis mennyiségben, az nem úgy működik nagy mennyiségben. Attól mert valami működik 10 literben, nincs rá semmi garancia, hogy 1000 literben is ugyanolyan jól fog menni és összeállnak az ízek. Ehhez tapasztalat kell. Nálunk a termékfejlesztés úgy megy, hogy pontosan tudjuk, hogy milyen alapanyagtól pontosan mit várhatunk. Ha valami extrát akarunk, akkor általában csinálunk egy tea kivonatot. Most például oregánóval és rozmaringgal kísérletezünk. Nem nagyon tudjuk az arányokat, hogy hogyan lehetne legjobban belecsempészni az illatát és az ízét a sörbe, szóval megnézzük, hogy 10 liter teában hogy működnek bizonyos mennyiségek. Utána megnézzük, hogy egy teljesen átlagos sörben hogyan működik egy pár milliliter kivonat. Megnézzük, hogy mik a tapasztalatokat és az alapján már el tudunk indulni, hogy hogyan tovább.

De akkor kis mennyiséget nem is főztök egyáltalán kísérleti jelleggel termékfejlesztés során?

Általában nem.

Előfordult már, hogy oké, terméket fejlesztünk, lefőztük ezt a mennyiséget, de ez így kuka?

Na, ilyen még nem volt. És remélem, hogy nem is lesz. De mondjuk olyan volt már, hogy nagyon izgultunk, hogy nehogy kuka legyen. Sokszor idő kell, hogy összeálljon a sör. Az Addicted Ady kifejezetten jó példa erre. Tök jó receptet találtunk ki, megcsináltuk a Márkkal és utána ment a fejvakarás, hogy most ez mi a szar? Ott álltunk felette két hónapot, foglalta a tartálykapacitást és gondolkodtunk, hogy mi legyen. Nem lett volna szívünk kiönteni.

És ilyenkor hideg oldalon lehet valami kármentést csinálni?

Persze, de mi ebben az említett példában nem adtunk hozzá semmit az eredeti recepthez hideg oldalon. Végigvittük az eredeti receptet a főzéstől az erjesztésen át a végtermékig, de amikor megvolt a végtermék, akkor az közel se volt azonos azzal, amit mi szerettünk volna. De nem adtunk hozzá aromát, színezéket vagy valami egyéb huncutságot. Csak hagytuk a tartályba állni és azt mondtuk, hogy ez a sör megkapta azt, amit szerintünk meg kellett, hogy kapjon és valószínűleg csak idő kell neki, hogy összeérjenek az ízek. De mondjuk ezt így visszatekintve könnyű mondani, amikor benne voltunk, akkor ez inkább volt remény. De végül két hónap alatt csak összeálltak a dolgok.

De akkor jól értem, hogy nálatok a termékfejlesztés eléggé intuitív és nincs meg pontosan fél évre előre, hogy mikor milyen termékkel jöttök ki?

Ez egy nagy főzdénél biztosan be van ütemezve, hogy mikor mit főznek. Mi nem vagyunk olyan hűde nagyok, nem kell 20 emberen keresztülvinni egy ötletet. Például simán lehet, hogy hétfőn bejön a Márk és azt mondja, hogy fuu, tesó, nekem hétvégén olyan ötletem támadt iszogatás közben, le is írtam receptet hozzá hétvégén. Én hétfőn már meg is veszem hozzá az alapanyagot, kedden pedig le is főzzük. De persze azért igyekszünk előre is tervezni, jön a Budapest Beer Week, most kaptunk először meghívást, oda készülünk 6-8 új tételt premierezni.

Ha Budapest Beer Week-et nem számítjuk, mennyire szokott 3 hónapra előre meglenni, hogy milyen új sörökkel akartok kijönni?

Hát figyelj. Azt tudjuk általában, hogy akarunk új söröket lefőzni. És legtöbbször ennyi a fő csapásirány, a többi menet közben derül ki. Sokszor az a bevett dolog, hogy én kóstolok valamit, megmutatom a Márknak, hogy ez vagy az mennyire ízlett, akkor ő bólogat, hogy ez tényleg baromi jó és akkor megállapodunk, hogy oké, induljunk el valami ehhez hasonló irányvonalon. Ez egy lehetőség. Egy másik, hogy beülök egy étterembe, eszek valami baromi jót és azt mondom, hogy fuu, ezt meg kéne csinálni sörben is. Mondjuk valami fűszer, ami így nagyon beragad, és úgy vagyok vele, hogy tök jó lenne előhozni sörben is. És akkor elkezdünk kísérletezgetni. Igazából marha egyszerű: nem kell szűrőkön átmennie az ötleteknek, meg keret sincs igazán, hogy oké, akkor most ezt vagy ezt ennyiből kéne kihozni.

Najó, ez baromi nagy szabadság, de baromi nagy felelősséggel is jár, nem?

Persze, ez nagyon nagy felelősség. De mi a Márkkal eléggé tulajdonosi szemlélettel dolgozunk. Nem szórakoztatni akarjuk magunkat, hanem nézzük, hogy mi a bevételi oldal, egy adott új sörnek mi lehet a várható profitja, mennyiért tudjuk eladni, mit tud felvenni a piac. És ebben a Márkkal nagyon jól kiegészítjük egymást, tudjuk egymásnak azt mondani, hogy figyelj, ez szuperül hangzik, de nem fogjuk tudni eladni.

Mennyire látsz arra rá, hogy ez más főzdéknél is hasonlóan megy?

Hát erre azért kevésbé látok rá. De nyilván azért szoktunk más főzdékkel beszélgetni, nekem úgy tűnik, hogy másoknál azért picit jobban megvan húzva egy határ ilyen szempontból, hogy oké, erre és erre a tételre, ennyi keret van, ebből tudjátok kihozni. Nálunk nincs ilyesmi.

Ti mint kisüzemi, hogyan viszonyultok a Pécsihez, ami papíron szintén kisüzeminek számít?

Hát jah, létezik. Szeretjük, örülünk nekik. Viccet félretéve, vannak egészen jó söreik itthoni viszonylatban.

Mennyire van egyébként átjárás kisüzem és nagyüzem között?

Bőven van. Ha egy jó élelmiszermérnök vagy, akkor a nagyüzem tárt karokkal vár. De alapvetően, ha jó szakember vagy, akkor szerintem nem nehéz elhelyezkedni a szakmában.

Mit gondolsz arról, hogy a kraft népszerűségét igyekeznek a nagyüzemi főzdék meglovagolni, mindegyik nagyobb márka dobott már piacra kraftosabb jellegű söröket, elsősorban IPA-kat? Mit gondolsz ezekről minőség szempontjából, illetve mennyire vesz ez el piacot a kisüzemiektől?

A piac szerintem eléggé külön van, szóval lehet, hogy minimálisan visz ez el tőlünk fogyasztót, de az tényleg nem számottevő. Nem sokat veszítünk egy Dréher IPA miatt. A minőség eléggé változó, de például az első batch a Soproni APA-ból, nagyon jól el lett találva. Aztán azóta változott a recept, már nem jó.

És ezek a sörök mennyire képesek szerinted edukálni az átlagfogyasztót? Így legalábbis nagyon sokan ismerhettek meg olyan sörstílusokat, amik itthon egyáltalán nem voltak benne a köztudatban.

Hát ha tettek volna mögé a nagy főzdék egy minimális edukációt, akkor lehetett volna sokkal jobban edukálni az átlagfogyasztót. De a főzdék ez simán elspórolták. De az tény, hogy így sokan megkóstolhattak egy IPA-t vagy egy APA-t, ami egyébként egy tök jó dolog.