A Märzen egy tradicionális német sörstílus, amely eredetileg Bajorországból származik. A név a március hónap német megnevezéséből ered, mivel a sört hagyományosan márciusban főzték. A Märzen jellemzője az aranyló borostyános szín, ami közepes testességgel és malátás ízvilággal párosul. Fesztiválsörként is szokták emlegetni, mert az Oktoberfest elengedhetetlen kelléke. Ízében inkább édeskésebb, a komló helyett a maláta a meghatározóbb.

A pils vagy pilzeni az egyik legnépszerűbb sörstílus, mely az alsóerjesztésű lagerek csoportjába tartozik. Napjainkban a világ legkedveltebb, mindenütt jelen lévő lager söre. Jellemzői a kristálytiszta, tükrösen áttetsző megjelenés, a halvány aranysárga szín, valamint a könnyen érthető és élvezhető ízvilág, melyet a komló keserűsége dominál.

A baksör egy alsóerjesztésű, gazdagon malátázott, magas – általában 6-9% – alkoholtartalmú ital, mely szintén a lagerek csoportjába sorolható. A német baksörök (Bockbier) címkéjén gyakran szerepel kecskebak (Bock), de ez ne tévesszen meg senkit: a látszat ellenére a baksörnek semmi köze a kecskékhez! A nevet sokan az észak-német Einbeck város nevének félrehallásából eredeztetik.

A pincesör vagy másnéven Kellerbier vagy Zwickel egy alsóerjesztésű sörtípus. Szénsavtartalma alacsony, a benne található élesztő és egyéb ki nem szűrt összetevők miatt pedig édeskésebb ízű és testesebb, egyben tápanyagokban is gazdagabb, mint a szűrt sörök. Ízvilága sokkal nyersebb, megjelenésében pedig gyakran opálosan zavaros.

Ez a kategória egyértelműen a sör megjelenésére, a színvilágára utal. A félbarna sörök átmenetet képeznek a könnyedebb világos sörök és a testesebb barnasörök között. A mélyebb, borostyános, rezes színvilág a cefrézés során hozzáadott karamell- és egyéb pörkölt malátáknak köszönhető.

Ez a kategória egyértelműen a sör megjelenésére, a színvilágára utal, mely a világosabb, borostyánostól egészen a sötétbarnáig terjed. Felsőerjesztésű ale-k és alsóerjesztésű lagerek is egy kategóriába sorolhatóak ezáltal. Ugyanúgy a barnasörök közé sorolható egy alsóerejsztésű baksör és egy belga apátsági dubbel, éppen ezért a barnasörök nagyon eltérőek lehetnek ízvilágban. Összességében azonban elmondható, hogy általánosságban a barnasörök testesebb ízvilággal rendelkeznek, jobban ajánlják őket vörös húsok, nehezebb ételek fogyasztásához. A mélyebb szín a cefrézés során hozzáadott karamell- és egyéb pörkölt malátáknak köszönhető.

Az India Pale Ale, röviden IPA egy brit eredetű felsőerjesztésű sörfajta. Neve onnan ered, hogy a 18. században, amikor India brit gyarmat volt, az oda szállított sörökbe nagy mennyiségű komlót tettek, hogy kibírják a hosszú hajóutat anélkül, hogy minőségük leromlana. Az IPA sörök jellemzője a magas komlótartalom miatti keserűség és a legalább közepes testesség.

A NEIPA, vagy New England India Pale Ale, egy sörstílus, amely az Egyesült Államokból származik, és az alapjának India Pale Ale (IPA) tekinthető. A NEIPA-k erőteljesen komlózottak, de az ízük és illatuk más, mint a hagyományos IPA-ké. A komlók gyakran hoznak friss gyümölcsös, citrusos, tropikális vagy gyümölcsös aromákat.

Az American Pale Ale (APA) egy amerikai sörstílus, amelyet az amerikai sörfőzdék népszerűsítettek és fejlesztettek ki az angol Pale Ale hagyományai alapján. Az APA az egyik leginkább elterjedt és közkedvelt sörstílus az Egyesült Államokban és a világ számos más részén. Az APA-k erőteljesen komlózottak. Az amerikai komlók, mint például a Cascade, Centennial, Amarillo, Citra stb., intenzív citrusos, gyümölcsös, virágos vagy fenyős jegyeket hozhatnak a sörbe.

A Porter és a Stout két nagyon hasonló sörtípus. A Stout és Porter eredetileg az Egyesült Királyságban, különösen Írországban és Angliában örvend óriási népszerűségnek. Jellegzetes sötét színű sörök, amiket sűrű és krémes állag jellemez. Leginkább a pörkölt maláta intenzív ízvilága és a karakteres, gazdag testesség teszi egyedivé. A Stoutok és Porterek sokféle ízvilágot kínálnak, de általában sötét, pörkölt malátás, kávés, csokoládés és néha gyümölcsös karakterekkel rendelkeznek. A Porter elsősorban a munkásosztály itala volt, kicsit nyersebb, kevésbé krémes a Stoutokhoz képest.

A Porter és a Stout két nagyon hasonló sörtípus. A Stout és Porter eredetileg az Egyesült Királyságban, különösen Írországban és Angliában örvend óriási népszerűségnek. Jellegzetes sötét színű sörök, amiket sűrű és krémes állag jellemez. Leginkább a pörkölt maláta intenzív ízvilága és a karakteres, gazdag testesség teszi egyedivé. A Stoutok és Porterek sokféle ízvilágot kínálnak, de általában sötét, pörkölt malátás, kávés, csokoládés és néha gyümölcsös karakterekkel rendelkeznek. A Porter elsősorban a munkásosztály itala volt, kicsit nyersebb, kevésbé krémes a Stoutokhoz képest.

Az ale típusú sörök felsőerjedésű, könnyebben elkészíthető sörök, mint alsóerjesztésű társaik. A könnyű elkészíthetőség elsősorban arra utal, hogy ezek a sörtípusok otthoni körülmények között is elkészíthetőek a megfelelő eszközök segítségével. Szemben az alsóerjesztésű lagerekkel, ahol nagy hűtőkapacitás szükségeltetik, hiszen az erjedés alacsony hőfokon megy végbe, az ale-k esetében az erjedés szobahőmérsékleten, kb. 20 C-on történik. A felsőerjesztésű arra utal, hogy az erjedés az erjesztőkád tetején megy végbe. Ahogy a lagerek is egy gyűjtőfogalom, az ale is az. Számos, nagyon különböző ale típus sorolható ide, mint például belga ale, IPA, APA, NEIPA, stout, porter, árpabor vagy kölsch.

A Dupla IPA (Double IPA) egy erősebb változata az India Pale Ale (IPA) sörstílusnak. A Dupla IPA-k felsőerjesztésű sörök, rendszerint magasabb alkoholtartalommal, intenzívebb komló- és gazdagabb malátaprofillal rendelkeznek, mint az alap IPA-k. Az IPA-khoz hasonlóan ennél a sörstílusnál is komló keserűsége dominál.

A hidegkomlózott sör kifejezés olyan sörökre utal, amikhez komlót adnak a főzés utolsó fázisában, mikor a sörlé már kihűlt. A hidegkomlózásnak számos előnye van, például az illataromák erősebben megmaradnak, nem főnek el. A hidegkomlózás az ízt már nem vagy csak minimálisan befolyásolja, azonban a sör ezáltal intenzívebb, frissítőbb és aromásabb lesz.

Az alkoholmentes sörök egyre népszerűbbé válnak világszerte, mivel sokan kedvelik a sör ízvilágát és az alkoholmentes sörök fogyasztása sokkal egészségesebb mint alkoholos verziók. Emellett nem okoz olyan dilemmát a fogyasztónak, hogy igyon vagy vezessen, mivel az alkoholmentes verzióval szabad mindkettőt. Az alkoholmentes sörök általában ugyanazokat a gabonaféléket, komlót és élesztőt tartalmazzák, mint az alkoholt tartalmazó sörök, de az alkohol eltávolítására különféle eljárásokat alkalmaznak. Az alkoholmentes sör előállításának egyik módszere, ha az erjesztési folyamatot megszakítják. Ez az elterjedtebb gyártástechnológia, ugyanis nem igényel többletberuházást, a végtermék pedig viszonylag gyorsan elkészül. A másik eljárást szűkebb körben alkalmazzák: ennek során már az erjesztés után vonják ki a sörből az alkoholt desztilláció vagy membránszűrés segítségével.

A Helles a lagerek kategóriájába tartozó, alsóerjesztésű bajor sörstílus egyenesen Németországból. Maga a szó németül azt jelenti, hogy világos, utalva a sör színére. A Helles egy könnyű, világos sör, gyakran arany vagy borostyán színű, és általában alacsonyabb, 4-5% közötti alkoholtartalommal rendelkezik. Enyhe komlózás jellemzi, intezívebbek a malátás jegyek, vagyis a helles picit édeskésebb.

A búzasör egy olyan sörstílus, amelyet főleg búzamalátából készítenek, kiegészítve általában árpamalátával is. A búzasörök jellemzően világos és szűretlenek, és a búzamaláta hozzáadása miatt gyakran rendelkeznek könnyedebb testtel és frissítő ízjegyekkel. Ez a sörstílus különösen népszerű a melegebb hónapokban, mivel könnyű és üdítő jellege van. A világos búzasörök mellett ugyanakkor előfordul a barna változat, a Dunkel Weizen, ami már egy testesebb ízélményt ad. A bajor búza mellett létezik a stílus belga értelmezése, a witbier.

Az ászoksör a lagerek csoportjába tartozik, tehát egy alsóerjesztésű sörtípus, más néven bécsi lagerként vagy Vienna lagerként szoktak rá hivatkozni. A söripar felpörgésével a 19. század vége felé született meg és a pils-el együtt elkezdte meghódítani a világot. Színre egészen mély, borostyános színű, ízvilágában pedig a maláta édeskéssége dominál. Napjainkban már alig találkozni ezzel a fajtával, az Arany Ászok neve ne tévesszen meg senkit, csak névleg van köze a sörkategóriához. Mára az ászoksör méltatlanul keveset főzött, ugyanakkor történelmi jelentőségű sörtípus.

Nevéből következtethetően ez egy belga sörstílus, amely a belga kolostori sörkészítés hagyományait követi. Ezek a felsőerjesztésű sörök általában rendkívül karakteres ízvilággal rendelkeznek, sokkal erősebbek is más söröknél. Színük egészen változatos, a világos aranysárgától mélyebb borostyán színen át a barnáig terjedhetnek.

Már a neve is sokat elárul erről a meglehetősen erős ale-ről, hiszen egyfajta átmenetet képeznek a sör és a bor között. Alkoholtartalmában is egészen közel áll a borokhoz, hiszen általában 8-12% alkoholfokkal rendelkeznek. Színük az aranytól egészen a csokoládé-barnáig terjed, aromájuk igen karakteres, édes. Érlelési idejük hosszú, akárcsak az eltarthatóságuk, amely 10-15 év is lehet.

A Kölsch egy német eredetű sörtípus, és az alacsony tárolási hőmérsékletben tér el más felsőerjesztésű söröktől. Kölschnek kizárólag azokat a söröket nevezik, amelyek Kölnben, vagy a város közvetlen környékén működő 24 sörgyár valamelyikében készültek. A Lager sörök fokozatos előretörése a Kölschöt is egy picit elfeledett sörstílussá tették. Megjelenésében egy nagyon világos aranyszínű, illatos sörtípus, amelynek lágy, gyümölcsös, enyhén malátás ízvilága, és 5% körüli alkoholtartalma van.

A gluténmentes sör készítése során lehetőség van a hagyományos maláta alapanyagok (árpa, búza, rozs) helyettesítésére gluténmentes alapanyagokkal (köles, rizs, cirok, hajdina, kukorica). Egy másik opció, sokkal gyakoribb eljárás, hogy erjedéskor egy speciális enzimet adnak a sörléhez, ami lebontja a glutén nagy részét. Mindkét eljárás megfelelő lehetőség a gluténérzékenyek számára, hogy sörözhessenek egészségügyi kockázat nélkül.