Mit kell tudni a bajor búzasörről?

A búzasör Bajorországban igen nagy becsben van tartva manapság. Olyannyira, hogy vannak olyan sörfőzdék, akik csak búzasörök készítésével foglalkoznak, így szortimentjükben csak különféle búzasörök jelennek meg. Ilyen sörfőzde az 1872-ben alapított és azóta is családi kézben lévő vállalkozás, a Private Weissbierbrauerei G. Schneider & Sohn GmbH, aminek a Schneider Weisse söröket köszönhetjük.

A középkori Bajorországban a búzasör a kiváltságosok italának számított és a bajor királyi családnak főzési monopóliuma volt: csak az főzhetett búzasört ebben az időben Bajorország területén, aki a királytól engedélyt kapott erre. Tehát a búzasör egy igazi kuriózum és társadalmi státusz szimbólumként volt számon tartva: a gazdagok és a felsőosztálybeliek itala volt. A Schneider Weisse-nak azonban elengedhetetlen érdemei vannak abban, hogy a búzasör végül lefolyt a társadalom alsóbb rétegeibe is és mára már az egyik legközkedveltebb sörtípussá vált Németországban.

A bajor búzasör: Lager vagy búzasör?

A XIX. század során a sörgyártást alapjaiban forgatta fel számos új találmány, ami utat nyitott új sörstílusok tömeges és olcsó termeléséhez. Elérkezett a lager sörök hajnala. A lágerezés a német lagern, vagyis tárolás szóból ered. Ezeket az alsóerjesztésű söröket hosszú ideig kell alacsony hőmérsékleten tárolni, hiszen az élesztő csak alacsonyabb hőfokon tudja kifejteni a hatását.

Éppen ezért a lager sörök szezonális sörnek számítottak: a sörfőzők akkor tudtak ilyen főzeteket készíteni, amikor az időjárás lehetőséget adott erre, vagyis a hűvösebb hónapokban. És itt jön képbe a XIX. század egyik új találmánya, a Carl von Linde által szabadalmaztatott kompressziós hűtőrendszer. A hatékony és pontosan szabályozható hűtőrendszer segítségével a sörfőzdék egész évben tudtak lager söröket főzni és az alsóerjesztésű lagerek óriási népszerűségre tettek szert rövid időn belül. Olyannyira, hogy a királyi monopóliummal rendelkező búzasörfőző üzemek is elkezdtek azon gondolkodni, hogy tartályaikba inkább lagereket kezdenek el főzni.

A Schneider Weisse története

1872-ben egy müncheni vállalkozó, Georg I. Schneider és a fia, Georg II. Schneider jelentkeztek a bajor királynál a főzési monopóliumért, mivel továbbra is fantáziát láttak a búzasörben. A búzasör készítés monopóliuma ekkor került először olyan valakihez, akinek semmilyen nemesi származása nem volt.

Ezzel apa és fia útjára indították a Schneider Weisse márkát. Ekkor jött létre a mai napig népszerű alap búzasörük, a Schneider Weisse Original. Az alapokat ugyan ők tették le, de viszonylag váratlanul, 1890-ben mindketten meghaltak. A sörfőzde azonban a Schneider-ek birtokában maradt, ismét egy Georg, Georg III. Schneider vette át a főzdét mindössze 20 évesen. Az ő nevéhez fűződött a Schneider Weisse logó megalkotása és így lett teljes a Schneider Weisse mint brand. Azonban ő is korán halt meg, mindössze 35 évesen, 1905-ben.

Schneider Weisse virágzása

A céget Georg III. Schneider halálával felesége, Mathilde vette át. Bajorország meglehetősen konzervatív mind a mai napig és ekkoriban egyáltalán nem volt szokványos, hogy női CEO-ja legyen egy cégnek. Mathilde azonban kézben tartotta a vállalatot és a háttérből irányította a céget. Sőt, az első világháború előtt már a Schneider Weisse volt az egyik legnagyobb búzasörgyár Bajorországban. Ekkor alkották meg és főzték le először a Schneider Weisse Aventinus-t, az erős búza duplabak sört, ami Aventinus középkori bajor humanistáról kapta a nevét.

A háborúkon és a közte lévő gazdasági válságokon Mathilde és fia, Georg IV. Schneider segítette át a céget. A cég nehéz időket élt meg, azonban számos versenytárs becsődölt a nehéz gazdasági helyzetben, így a Schneider Weisse-nek lehetősége nyílt számos bräuhaus, étterem és egyéb létesítmények felvásárlására. Ekkor került a sörfőzde a tulajdonába az azóta ikonikus Weisses Bräuhaus hálózat, például Münchenben és Kelheimben. Érdemes ezekre a helyekre ellátogatni, hiszen végig lehet kóstolni a teljes Schneider Weisse szortimentet kiváló bajor éttermi atmoszférában.

Az 50-es évektől a fejlődés töretlen, hiszen a Schneider Weisse meghódította az európai piacokat is és betört Amerikába is. A főzde ellen tudott állni a nagy sörkonszernek felvásárlási hullámainak is, megmaradt a Schneider család kezében, mostmár a 6. generációs Georg Schneider vezeti a céget. A Kelheimi gyárközpontot, ami pár kilométerre van a szintén híres Weltenburger sörfőzde gyárától, kibővítették és modernizálták. Többek között a Schneider Weisse-nek köszönhetően a búzasör mint sörtípus fennmaradt, sőt az egyik legnépszerűbb sörtípussá vált Bajorországban. És ha szóba kerülnek a búzasörök, akkor a szakavatottaknak pár másik márkával együtt egyből az eszükbe jut a Schneider Weisse.

Milyen sörökkel találkozhattok Schneider Weissetől nálunk?

A Monarchia Kincsesbányájában számos bajor búzasör és Schneider Weisse termék érhető el, vegyük egy picit sorra, hogy miben különböznek ezek egymástól, melyik mit tud:

Schneider Weisse Original: TAP07, vagyis a klasszikus, a legelső, az 1872-es induláskor megalkotott alap búzasör. Aki szereti a búzasöröket, már biztosan kóstolta, mert egy igazi ikonikus darab. Megjelenésében már majdhogynem dunkel, egészen mély borostyánszínű, kiváló fehér habkoronával. Frissítő, banános és enyhén gyümölcsös illatjegyekkel, kiváló harmonikus ízzel.

Schneider Helle Weisse: TAP01, amit 1994-ben alkottak meg, egy az Originalnál kevésbé testes, kevésbé karakteres búzasör. Színe világosabb, illat- és ízintenzitása is elmaradt az Originaltól. Egy könnyed nyári sör, amivel megjutalmazhatjuk magunkat például egy hosszú fűnyírózás után a kerti fa árnyékában. Mivel könnyedebb, kevésbé alkoholos mint az Original, nem is vág minket annyira fejbe a nagy nyári melegben.

Schneider Weisse Hopfenweisse: TAP05, ezt nemrég, 2008-ban hívták életre a Schneider Weisse sörfőzőmesterei a főzde boszorkánykonyháján. Egy testes, karakteresen komlózott búzabak. Vigyázat, mert a 8,2% alkoholtartalmával rendesen fejbeverős! Viszont ízében annyira komplex, hogy egy pillanatra sem tűnik fel a magas alkoholtartalom miközben iszod. Hozza a banános, fenolos illatokat, amik egy bajor búzasör esetében megszokottak, de mind illatában és ízében ennél sokkal komplexebb: a komlóknak köszönhetően ott vannak a kesernyés, fanyar jegyek is, egy igazi ínyenc ízorgia. Érdemes kipróbálni, mert egy új nézőpontot ad a búzasörhöz mint műfajhoz.

Schneider Weisse Aventinus: TAP06, ez egy viszonylag régi recept, hiszen 1907 óta főzik. A TAP05-höz hasonlóan ez is egy búzabak, ez is 8,2% alkoholtartalommal, de ez egy duplabak is egyben. Ennek megfelelően szemben a TAP05-el itt nem a komlók, hanem inkább az édeskés malátás ízek dominálnak. Markáns, mély rubint színe van, ízében egy jó testes sör. Mondhatni desszertsör.

Schneider Aventinus Eisbock: 2002-ben a Schneider Weissenél kitalálták, hogy lehet még csavarni egyet az Aventinus sörük receptjén. Ha az alap duplabakból a fagyasztásos eljárással vizet vonnak ki, akkor egy sokkal sűrűbb, magasabb alkoholtartalmű, ízében még intenzívebb, megjelenésében sötét mahagóni színű sört kapnak. Ez lett a 12% alkoholtartalmú Aventinus jégbak. Ha az Aventinust úgy jellemeztük, hogy egy desszertsör, akkor ez duplán az! Vigyázat, kizárólag ínyenceknek való finomság!

Te melyiket kóstoltad már a fentiek közül és melyik a kedvenced? Kóstolnál még valamit amit nem látsz a listán a bajor búzasör és a Schneider Weisse közül? Írd meg nekünk Facebookon!